Imre Flóra - A kapu
Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng.
Tudjuk, érezzük mind a ketten. Üvegesen vibrál a levegő. A fény mindegyre élesebben Rajzolja vázunk vonalát elő.
Kétfelől feszítve az íven. Végtelen messze sólyom árnya ing. Állunk higgadtan, gyönyörűen, S a lépésről álmodnak izmaink.
(Source: e-x-c-r-u-c-i-u-s)
(Source: fyspringfield.com)
(Source: z-arb)